Febr. 22-én a Csiky Gergely Iskolacsoportba /Arad/ kötetlen beszélgetésre hívta meg a Szövétnek munkatársait, barátait a kiadvány alapító-szerkesztője, Réhon József. A találkozó célja az immár negyedik éve Aradon megjelenő "időszakos kiadvány" szerkesztésének jobb megszervezése. Bevezetőjében Réhon József elmondotta: meggyőződése, hogy a Szövétneknek jól meghatározott helye van Arad megye magyarságát szolgáló sajtótermékek sorában a Nyugati Jelen, az ennek mellékleteként megjelenő Havi Szemle és a rapszodikusan megjelentetett A Hang mellett. Hangsúlyozta, hogy a kéthavonként 500 példányban kinyomtatott lap a támogatásokból eltartja magát és Aradon kívül eljut Kölnbe, Münchenbe, Kastlba (az ottani magyar gimnáziumba), Izraelbe, de Paksra is. Megítélése szerint a lapot inkább a lelkesedés lendíti előre, mint a szakértelem, hiszen állandó és alkalmi munkatársai a legcsekélyebb honorárium nélkül dolgoznak. A tavaly októberi Szövétnek kérdőívekkel próbálta felmérni az olvasói igényeket, elvárásokat, és a visszajelzések egyértelműen pozitívak voltak. Megjelenésének negyedik évében a kéthavonként rendszeresen napvilágot látó Szövétneket túlzott szerénység "időszakos kiadványnak" nevezni. Több javaslat után a jelenlévők egyetértettek az "aradi kulturális szemle" elnevezéssel. Hasznos javaslatnak tűnt az is, hogy a Szövétnek minden számából küldjenek el néhány példányt a Széchényi Könyvtárba, illetve a kolozsvári Egyetemi Könyvtárba. A Szövétnek főbb rovatainak szerkesztését a Nyugati Jelen munkatársai vállalták el, köztük Jámbor Gyula, Pávai Gyula, Puskel Péter és Ujj János. /(P. P.) [Puskel Péter]: Jobbító szándékkal. A Szövétnek jellegéről, rovatairól. = Nyugati Jelen (Arad-Temesvár), febr. 24./
2000. március 30.
Fennállásának hatodik évfordulóját ünnepelte a nagyváradi Kiss Stúdió Színház, melyet Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színész házaspár alapított. A Kiss Stúdió egy évvel ezelőtt szervezte meg, Középen a színész címmel a Kárpátmedencei Stúdiószínházak Fesztiválját, mely a maga nemében egyedülálló kezdeményezés volt. A mostani ünnepségen a színész házaspár elmondta, hogy a hat év alatt állandó támogatás nélkül folyamatosan működtek. Minden itthon játszott előadásuk ráfizetéses, hiszen nagyon olcsó jegyeket árusítanak. Pályázatokból, egyéni műsorokból és támogatók felajánlásából teremtik meg estéről-estére a gázsit, a terembért. Ezen évek alatt kialakult a törzsközönségük, nemcsak Nagyváradon. Brassóba visszavárják őket, a budapesti Vigadóba is többször tértek vissza, akárcsak a németországi Kastl-i Gimnáziumba, Nürnbergbe, Ulmba és Münchenbe. Céljuk a szórvány-települések közönségének látogatása. Tervezik egy új stúdióterem létrehozását is. A Kiss Stúdió Alapítvány elindította az Ady Endre Emlékmúzeum épületének a felújítását. Az Illyés, a Magyar Kultúra és a Pro Professione Alapítványok támogatásukról biztosították a Kiss Stúdiót. /Nyílt nap a Kiss Stúdióban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./
2003. november 24.
Nov. 24-én került sor a hagyományos évi kórustalálkozóra Kovásznán, a református templomban. A Kovásznán született Török Csorja Viola, Budapesten élő muzikológus egy szép zászlóval és egy, a férfikórus eddigi történetét bemutató kétkötetes albummal ajándékozta meg a kovásznai 1-es számú református egyházközség férfikórusát, amelyet közel húsz éve Csorja Fernc nyugalmazott tanár irányít. A zászló és szalag kivitelezője Móni Aranka képzőművész, a németországi Kastl magyar gimnáziumának tanára, az ezüstözött zászlórudat és a zászlótartót Vajna Béla presbiter és Demes József készítette. A zászlóavatás után következett a kórustalálkozó. /Bodor János: Kórustalálkozó és zászlóavatás Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./
2007. április 25.
A Svájcban élő Böröcz József évtizedek óta segít nehéz sorba jutott magyar testvérein. Áldozatos munkája elismeréseképpen tíz évvel ezelőtt Magyar Örökség Díjban részesítették. Dobos László felvidéki író laudációjában akkor a következőket mondta róla: „Böröcz József élete nemes lelkével, a mások létéért vívott küzdelemben nőtt naggyá. Életműve azonos rangú minden más, Magyarországért és magyarságért tett és végzett nagy cselekedettel… Életének lényege az emberszeretet, az emberbecsülés, a gyenge, a bajba jutott, a kiszolgáltatott, védtelen segítése. ” Böröcz József a második világháborúban amerikai fogságba került, onnan Münchenbe szökött, végül Svájcba került, Thalwill lett az otthona. Szabónak tanult. 1950-ben belépett a Svájci Keresztény Szakszervezetbe. Zürich városa 1986-ban „iparbírónak” nevezte ki, 80 éves koráig tartó hatállyal. 1958-ban részt vett a Svájci Keresztény Magyar Munkavállalók Szövetségének megalakításában. 1962 óta elnöke a szervezetnek, ellenszolgáltatás nélkül végzi tevékenységét. A Magyar a Magyarért akció keretében mintegy 700 menekült telepedhetett le Svájcban. A menekülteknek kezdeti anyagi gondjaik enyhítésére hosszúlejáratú kamatmentes kölcsönt biztosított a Szövetség. A svájci magyarok legnagyobb és anyagilag legerősebb szervezeteként állandó jelleggel támogatták a németországi Burg Kastl-i magyar gimnáziumot. A Szövetség fennállása óta támogatja a magyarországi és az elszakított területeken bajbajutott honfitársakat. Elnökének közbenjárására 2001 áprilisában például 47 tonna, több mint egymillió svájci frank értékű élelmiszeradományt juttattak el Magyarországra és Kárpátaljára. Erdély, sőt Délvidék sem maradhatott ki a támogatandó területek közül. Összességében 14 teherautónyi, 170 tonna élelmiszert juttattak el az érintett országokba. Böröcz József áldozatos emberszeretetére vall Duray Miklós támogatása, vagy hogy amikor Szőcs Gézát a románok kiutasították Erdélyből, kieszközölte, hogy Svájcban menedékjogot kapjon a neves költő. Ha teheti, Böröcz József a Szövetség nevében szót emel a bebörtönzött vagy üldözött magyarok érdekében az EBEÉ-konferenciákon is. Jelenleg legnehezebb feladataik közé tartozik a munkanélküliek és kisebbségben élő magyar honfitársak megsegítése. /Frigyesy Ágnes: Mások létéért vívott küzdelemben nőtt naggyá. Köszöntjük a Svájcban élő 85 esztendős Böröcz Józsefet. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 25./
